Kalap: Domború vagy lapos, vékony húsú, 3-7 cm átmérőjű. Színe barna, sárgásbarna, vörösbarna, narancsbarna, apró, szálas pikkelyekkel fedett, később csupasz. Nem ragadós. A kalap szélén a pókhálószerű fátyol maradványai néha láthatók.

Lemezek: Kezdetben világos barnássárgák, végül rozsdaszínűek. Spórái sárgák, mandula alakúak, szemesések.

Tönk: Karcsú, vékony, merev, egyenes, 3-8 cm hosszú, 3-10 mm vastag. Sárga-, barnássárga, rozsdabarnás, a kalapnál világosabb színű.

Hús: Merev, szívós, bőrszerű, barnás vagy rozsdabarnás színű. Szag és íz:

Fogyaszthatóság: Mérgező. Huzamos, tartós fogyasztás esetén súlyos, esetleg halálos végű, a szokásos mérgezési típusokba be nem sorolható mérgezést okoz. Északi országokban hozzá közel álló fajokban is kimutattak hasonló méreganyagot.

Előfordulás: Erdők talaján, elsősorban hegyvidéki fenyvesekben, nyáron és ősszel, sokfelé bőven terem. Nálunk csak egyes helyeken került elő.

Spóra: Rozsdás, vöröses-barna, 9-12,5 x 6.5-8.5μm. gömb alakú, érdes felületű.

Összetéveszthetőség: Ehető gombáinkhoz nem hasonlít. A Mezei szegfűgombától sötétebb színe és termőhelye jól megkülönbözteti. Sok más pókhálós gomba és egyes fakógombák hasonlítanak hozzá, de azok közül egy sem ehető.

Hasonlók listája a fenti leírásból:

További hivatkozások más gombáktól:

Megjegyzés: A latin név Cortinarius utalás a részleges fátyolra, amely védi a lemezeket a fiatal gombánál cortina jelentése függöny. A Cortinarius nemzetségbe tartozó legtöbb faj esetében a részleges fátyol köti össze a szárat a kalap szélével, amelyek finom szálak formájában sugárirányban vannak, ellentétben más membrán szerű részleges buroktól.

Fajleírás: A nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries 1838-ban írta le és nevezte el a Cortinarius orellanus fajt.

Idegen elnevezések:

Méreganyaga:

A gomba megtekintése külön oldalon:
 Link: Mérges pókhálósgomba - Cortinarius orellanus