Kalap: Domború, végül lapos, 10-30 cm nagy, a fiatal gombán még aránylag kicsiny, ilyenkor a tönk a szélesebb. Feltűnően világos, fehér, sárgásfehér, szürkésfehér, zöldesfehér. Felszíne fiatalon finoman bársonyos, később lehet sima, ragadós is. Kalapbőre nem húzható le.

Csöves rész: A sárga csövek szűk nyílása vörös, ezért a termőréteg felszíne sárgásvörös, narancsvörös, bíborvörös, végül olajzöld lesz. Nyomásra megzöldül, megkékül. A spórapor barnássárga.

Tönk: Erősen hasas, zömök, tömör. 5-15 cm hosszú és kb. ugyanilyen vastag lehet. Felső harmadán sárga, középen és lenn élénk vérvörös. Alul vörös alapon sárga, felül sárga alapon vörös recés hálózata van.

Hús: Fehéres-sárga, a törés helyén vagy elvágva gyengén kékül, ibolyásra színeződik.

Fogyaszthatóság: Jó ízű és kellemesen édeskés, jó szagú. Az idősebb gombának azonban kellemetlen, jellegzetesen rossz dögszaga van. Nyersen erősen mérgező. Alaposan főzve azonban, úgy látszik, többnyire méregtelenítődik. Sokfelé többször is fogyasztották baj nélkül. A sátántinóru okozta mérgezésekről feltehető, hogy a gomba nem volt eléggé megfőzve-megsütve. Mérgezése gyomor- és béltüneteket okoz.

Előfordulás: Nyári, kora őszi, erdei lombfákhoz gyökérkapcsolt gomba. Meszes talajon, ritkás lomberdőben terem. Nálunk általában ritka.

Spóra: Halvány-barna; 9,5-15 x 4.5-7μm, elliptikus, kissé nyújtott.

Összetéveszthetőség: Igen hasonló hozzá a bíbortinóru, de annak kalapja rózsaszínű árnyalatú, kalapbőre lehúzható. A csövek nyílása aranysárga, majd vérpiros lesz. A tönk aránylag magas, karcsú, felső felében sárga alapon vérpirosan hálózatos, recés. Húsa sárgás, nem mérgező. A Változékony tinórukkal tévesztik össze leggyakrabban, de azok kalapja barna. A királyvargányának kalapja vörös, rózsaszínes, csövei élénksárgák. A többi tinórutól könnyen meg lehet különböztetni, mert a tönk élénkvörös színe és recés hálózata együttvéve a mérgező és a gyanús fajokat jelzi, ezek közül pedig vörös termőréteg és fehéres kalapszín csak a sátántinórun található.

Hasonlók listája a fenti leírásból:

További hivatkozások más gombáktól:

Megjegyzés: A Boletus név a görög Bolos - agyag darab szóból ered. A satanas szó ógörög eredetű, jelentése-sátán, ördög. Az után kapta, hogy a leíró Harald "rosszul érezte magát" a gomba kisugárzása miatt, (valamint tudta, hogy hasmenést és rosszullétet okoz), miközben nagyon szép megjelenésű gomba.

Fajleírás: A ma használt nevét 1831-ben a német Harald Othmar Lenz mikológustól kapta. 2013-ban a kutatások azt mutatták, hogy ez a gomba, és több (nem mindegyik) piros csöves boletus jól elválasztható a boletineae (tinóru félék) családjától, így felmerült, hogy új nemzetségbe fogják sorolni.

Egyéb elnevezések: Boletus satanas

Idegen elnevezések:

Méreganyaga:

A gomba megtekintése külön oldalon:
 Link: Sátántinóru - Rubroboletus satanas